Kötés: 
kötött
Nyelv: 
Magyar
Kiadás éve: 
2013
Illusztráció: 
képekkel
Oldalszám: 
186
Méret: 
132x200
ISBN: 
978-80-8160-014-2
Aung Szan Szú Csí
Levelek Burmából
A webshop átalakítás alatt, a rendelési lehetőség jelenleg szünetel.
Ha egy országban az üzletek falától a tinédzserek pólójáig mindenhonnan egyazon politikusnak a képe tekint ránk, az bennünk a közelmúlt diktatúrái által ránk erőszakolt személyi kultusz emlékét idézi fel. Nem így Burmában, ahol honfitársainak őszinte szeretete és tisztelete övez ilyen módon egy törékeny asszonyt. Amikor 2013 januárjában mianmari hivatalos látogatásom során személyesen is volt alkalmam találkozni vele, a szemeiben tükröződő belső béke és derű megértette velem, miért.
Ez a lenyűgöző teremtés a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Csí, a szabadságért és az emberi jogokért vívott nemzetközi harcban Mahatma Gandhi és Martin Luther King méltó társa. Az utóbbi huszonöt évben ő volt a demokrácia szószólója Burmában, s ezért hatalmas árat kellett fizetnie. 
 
Mindössze kétéves volt, amikor édesapját, Aung Szan tábornokot, az önálló burmai hadsereg megteremtőjét politikai vetélytársai meggyilkolták. Politikusi pályafutása 1988-ban indult, amikor férjes asszonyként és két fiúgyermek édesanyjaként visszatért Rangunba, hogy beteg édesanyját ápolja. A városban ekkor szocializmusellenes, demokráciát követelő tömegdemonstrációk zajlottak – az ún. 8888-as felkelés időszaka volt ez –, és Aung Szan Szú Csí a mozgalom élére állt. A katonai junta házi őrizetbe helyezte, s az elkövetkező huszonegy évből kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenötöt töltött kényszerűen Rangunban, az Inja-tó partján álló házban. Férje és gyermekei is csak hébe-hóba, ahogy a katonai junta önkénye diktálta, látogathatták meg. Ő maga elvileg ugyan kiutazhatott, de vissza már aligha térhetett volna. Ezért maradt, és vállalta a hosszú rabságot. 
 
Mindez azonban nem elvett, hanem hozzáadott Szú asszony eltökéltségéhez, lelki erejéhez. Nem ijedt meg attól, amikor az őt és munkatársait szállító autókonvojra kövekkel és vasrudakkal támadt rá a vélhetően felbérelt csőcselék, miközben a biztonsági erők mindezt tétlenül szemlélték. Máskor kifejezetten jót mulatott azon, hogy a katonai diktatúra hatóságai teljesen kiszámíthatatlan módon hol barikádokkal torlaszolták el az utcát, amelyben a háza állt, hol pedig éppenséggel felszámolták a maguk állította barikádokat. 2007-ben, a demokratikus mozgalom újabb fellángolásakor kiállt azokért a szerzetesekért, apácákért, akiknek tiltakozását a katonai rezsim brutálisan leverte. Hosszúra nyúlt házi őrizete során sem hagyta abba tehát erőszakmentes harcát Burma szabadságáért. És közben, 1995 novemberével kezdődően, heti rendszerességgel írta a leveleit egy japán lap számára, összesen ötvenkettőt – ezekből állt össze a Levelek Burmából című kötet, amelynek első magyar nyelvű kiadását tartja kezében az Olvasó.
A Leveleket egy magamfajta magyar vagy közép-európai, akinek testközeli élménye volt mind a felpuhuló diktatúra végjátéka, mind a demokratikus átmenet – a hozzá fűződő várakozásokkal együtt –, mind pedig a kijózanodás az „új világ” mindennapjaiban, nem tudja anélkül olvasgatni, hogy lapról lapra ne érzékelné az „áthallásokat” Burma és a közép-kelet-európai posztkommunista térség országai között. Egy önmagát már túlélt diktatúra ismétlődő túlélési kísérletei egyformán abszurdnak és groteszknek tűnnek – legyen az önkény ún. puha, azaz erőtlen, mint az 1990 előtti Magyarországon, vagy húsbavágóan kemény, mint Burmában. Vagy a 80-as évek Romániájában, ahol egy erdélyi magyar még magyarországi rokonát sem szállásolhatta el éjszakára, mivel az külföldi állampolgár volt. Nos, a különbség mindössze annyi, hogy Burmában még a burmai állampolgároknak is be kellett jelentkezniük a katonai diktatúra orwelli eufémizmussal Jog és Rend Helyreállítási Tanácsnak nevezett szervénél, ha akár csak a szomszédjuknál akarták tölteni az éjszakát. S vélhetően az intézményesített korrupciónak is nem a rendszerében, legfeljebb a léptékében fedezhetők fel különbségek a délkelet-ázsiai ország és térségünk közelmúltbeli története között.
 
Ezek az áthallások – amelyeket persze nem a szerző tett bele, csak mi olvasunk ki a kötetből – Aung Szan Szú Csí könyvének egyik dimenzióját fémjelzik: a politikai-politikusi dimenziót. A szerző azonban nemcsak politikus, hanem feleség, anya és háziasszony is. Hétköznapi ember, aki sok más honfitársával együtt a drágaság és az áruhiány miatt egyre nehezebben tud bevásárolni a piacon, aki vödörben fogja fel a háza lyukas tetőzetén átcsurgó monszunesőt, aki el-elgyönyörködik ismerőseinek kisbabájában. S akinek vélhetően annyira hiányzik a családja, hogy még írni sem bír róla.
 
A két énje közti látszólagos ellentmondást önmaga oldja fel, ekként: 
„Vannak, akik vitatják, helyénvaló-e politikai kontextusban olyan dolgokról beszélni, mint mettá (szerető jóság) és tisszá (igazság). Ám a politika az emberekről szól, és … a szeretet és az igazság nagyobb erővel hat az emberekre, mint bármiféle korlátozás vagy kényszer.”
 
Mettá és tisszá – íme, a két „fegyver”, amellyel Szú asszony küzd, s amelyeknek köszönhetően személye az elnyomás elleni erőszakmentes küzdelem fontos jelképévé vált, nemcsak Ázsiában. Ezt tükrözi – számos egyéb külföldi kitüntetés mellett – az 1991-ben megítélt Nobel-békedíj, amelyet Oslóban a fiai vettek át helyette, amíg ő házi őrizetben volt.
 
A Levelek Burmából című kötet készülő magyar kiadásáról akkor volt alkalmam először a nyilvánosság előtt szólni, amikor 2013 szeptemberében magyarországi látogatáson fogadtuk Szú asszonyt. Az, hogy ő Budapestre látogathatott – és tegyük hozzá, hogy onnan haza is térhetett –, azt bizonyítja, hogy hazája újra a demokratikus rendszerváltozás lehetősége előtt áll. A demokratizálódó Mianmarban ugyanis Aung Szan Szú Csí ma már nem „csupán” egy karizmatikus ellenzéki vezető. Ő az ország legerősebb politikai formációja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) vezetője, parlamenti képviselő, a Képviselők Háza jogállamisági állandó bizottságának elnöke.
Reméljük, hogy a 2015. évi választások immár tényleg elhozzák a szabadságot és a demokráciát a burmai népnek. Reméljük, hogy szabadon bocsátják a még börtönben tartott politikai foglyokat, hogy Szú asszonynak az elnökválasztáson való indulását sem fogják a jelenleg még fennálló, a törvény előtti egyenlőség elvét sértő feltételekhez kötni, és módosítják Burma alkotmányát. És reméljük, erősen reméljük, hogy a 2015-ös választások nyomán kirajzolódó politikai térképen Szú asszonynak meghatározó szerepe lesz. Hangsúlyozom, hogy a Burma demokratizálódása és a jogállamiság megteremtése érdekében folytatott küzdelmei során eddig is számíthatott, ezután is számíthat Magyarország Kormányának támogatására.
 
Aung Szan Szú Csí saját elmondása szerint azért fogadta el a Magyarországra szóló meghívást, mert tapasztalatokat kíván gyűjteni a demokratikus átmenetről. A vele való beszélgetést, a 2013 áprilisában Ulánbátorban a Demokráciák Közössége miniszteri értekezletén elhangzott előadását és Levelek Burmából című könyvének elolvasását követően azonban úgy látom, inkább nekünk lenne tanulnivalónk tőle. Ajánlom hát a Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelenő könyvét mindazoknak, akik a keleti nyitás néven meghirdetett gazdaságélénkítési program mellett egy keleti civilizációnak a buddhista hiten alapuló értékei iránt is érdeklődnek: akik Szú asszonyhoz hasonlóan elkötelezettek az erőszakmentesség mellett, és hisznek az emberközpontú politizálás lehetőségében és igazában.
 
Németh Zsolt
a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára